Elkerülő személyiségzavar: félelem a megszégyenüléstől

Mi a személyiségzavar?

A személyiségzavarok olyan mentális zavarok, melyek meglehetősen alattomosak és nehezen észrevehetők a hétköznapi élet során. Jellemzőjük, hogy hosszabb ideje fennállhatnak és könnyen beépülnek az életvezetésbe. Nehezen változtathatók, és szenvedőik tünetszegények lehetnek. Gyakran a személyiségzavarokkal élő embereknek nincs vagy csak kevés a betegségtudatuk.

Milyen személyiségzavarok léteznek?

A személyiségzavarokat három nagy kategóriába sorolhatjuk: A, B és C csoportba. Minden csoport különböző személyiségzavarokat foglal magában:

A CSOPORT:

  • Paranoid személyiségzavar
  • Schizoid személyiségzavar
  • Szkizotíp személyiségzavar

B CSOPORT:

  • Antiszociális személyiségzavar
  • Borderline személyiségzavar
  • Hisztrionikus személyiségzavar
  • Nárcisztikus személyiségzavar

C CSOPORT:

  • Elkerülő személyiségzavar
  • Dependens személyiségzavar
  • Kényszeres személyiségzavar

Elkerülő személyiségzavar

Az elkerülő személyiségzavar egy olyan mentális állapot, amely kora felnőttkortól kezdve számos különböző helyzetekben szociális gátoltságban, a meg nem felelés érzésében és a negatív megítéléstől való túlérzékenységben nyilvánul meg. A cikkben részletesen vizsgáljuk az elkerülő személyiségzavar sajátosságait, lehetséges okait és azt, hogy mit tehetünk az érintettek segítéséért.

Az elkerülő személyiségzavar jellemzői

Az elkerülő személyiségzavar diagnosztizálásához legalább négynek kell az alábbi hét kritérium közül teljesülnie:

1. A jelentős interperszonális kapcsolatokkal járó foglalkozásokat kerülik a kritika, negatív visszajelzések vagy a visszautasítás miatti félelmükben. Az érintettek elkerülik azokat a helyzeteket, amelyek potenciálisan kritikával vagy elutasítással járhatnak.

2. Nem hajlandók emberekkel kapcsolatba kerülni, hacsak nem biztosak előre abban, hogy kedvelni fogják őket. Az érintettek félnek az elutasítástól, ezért csak akkor nyílnak meg, ha biztosak abban, hogy pozitív visszajelzést kapnak.

3. Intim kapcsolatokban zárkózottak, mert félnek a megszégyenüléstől vagy a nevetségessé válástól. Az érintettek nehézségeket élnek meg az intimebb kapcsolatok kialakításában, mert tartanak a szégyentől.

4. Túlzottan lefoglalják azok a szociális helyzetek, ahol bírálták vagy elutasították őket. Az érintettek hajlamosak átélt negatív élményeiken hosszan rágódni.

5. A számukra új társas helyzetekben gátlásosak, a meg nem felelés érzése miatt. Az érintettek félnek az új helyzetektől, mert aggódnak az esetleges kudarc miatt.

6. Önmagukat alkalmatlannak, másokhoz képest alárendeltnek látják. Az érintettek alacsony önbecsüléssel rendelkeznek és gyakran alulértékelik saját képességeiket.

7. Szokatlanul visszautasítók a kockázatok vagy új tevékenységek vállalásában, mert azok zavarba ejtően igazolhatják félelmeiket. Az érintettek kerülik azokat a helyzeteket, amelyekben fennáll a lehetőség a negatív visszajelzés vagy kritika elkerülhetetlenségére.

Lehetséges okok

Az elkerülő személyiségzavar kialakulása számos tényezőre vezethető vissza, az okok között szerepelhetnek:

  • Korai életesemények: Traumatikus vagy negatív élmények gyermekkorban, például elutasítás vagy zaklatás, hozzájárulhatnak az elkerülő személyiségzavar kialakulásához.

  • Örökölt tényezők: a személyiségzavarok kialakulásában örökölt tényezők is szerepet játszhatnak.

  • Szülői mintázatok: Az olyan szülői mintázatok, amelyek nem biztosítanak megfelelő támogatást vagy elfogadást, hozzájárulhatnak a személyiségzavar kialakulásához.

Kezelési lehetőségek

Az elkerülő személyiségzavart pszichoterápiával kezelik. A kognitív viselkedésterápia  vagy a pszichodinamikus terápia segíthet az érintetteknek megérteni és kezelni a szociális gátoltságukat, valamint növelni az önbecsülésüket.

A gyógyszeres kezelés ritkábban alkalmazott, de bizonyos esetekben az anxiolitikumok vagy az antidepresszánsok segíthetnek a tünetek enyhítésében.

Hogyan segíthetünk?

Azoknak, akiknek közvetlen ismerősük vagy hozzátartozójuk elkerülő személyiségzavarral él, kiemelten fontos támogatást és megértést biztosítani. A támogatásnak olyan értékekkel kell párosulnia, mint a türelem, megértés és empátia. Az érintetteknek szükséges segítséget kérni és elfogadni, hiszen ez kulcsfontosságú lépés lehet a hatékony kezelésben.

Az elkerülő személyiségzavar komoly kihívások elé állítja az érintetteket, de megfelelő támogatással és kezeléssel javítható az életminőségük és az interperszonális kapcsolataik.

„”

Hogyan tovább?

Ha úgy érzed, hogy érintett vagy a témában közvetlenül vagy akár közvetve is, és segítségre lenne szükséged, gyere el segítő beszélgetésre. A beszélgetésben teljes lényünkkel, őszintén, Krisztust képviselve vagyunk jelen, amely által lehetőség nyílik saját magad és Isten mélyebb megismerésére is.