Tükör

A segítő kapcsolat elmélete

Egy segítő kapcsolatban két fél jelenik meg: a segítő és a segített fél.

Ezekben a kapcsolatokban nem a választott módszer a legfontosabb, hanem maga a segítő személye. A hatékonyság nem valamilyen terápiás vagy tanácsadói eljárásnak, technikának vagy műveletnek a függvénye. A segített és a segítő személy közötti kommunikáció során a segített kifejezésre juttatja érzéseit, problémáit, tapasztalatait önmagával és a világgal kapcsolatosan.

A segítő arra törekszik, hogy ezeket az érzelmekkel áthatott közléseket minél pontosabban felfogja: nem csak azok tartalmi, gondolati oldalát, hanem elsősorban érzelmi vetületét. A segítő feladata ezeknek az érzéseknek a visszatükrözése. Mintegy tükörképet tart a kliens elé, amelyben hitelesen láthatja önmagát.

A másik ember lelkivilágába való beleérzés fogalmát a lélektan már régóta ismeri (empátia). A beleélésen túlmenően a visszatükrözés kulcsfontosságú. Mégpedig a segített fél érzéseinek olyan visszatükrözése, amely az ő aktuális helyzetében elfogadható. 

Lehet, hogy a segítő fél sokkal több ismeretre is szert tesz, mégis csak annyit juttat ebből vissza, amennyiben befogadására a segített az adott pillanatban alkalmas. 

A visszatükrözés „művészete”, egyedisége éppen ebben rejlik.

A visszatükrözés során az egyén önmagáról szerzett ismeretei kibővülnek, önismerete fokozódik. A segítő ugyanis a visszatükrözés során elsősorban olyan mozzanatokra utal, melyek a kliens számára nem, vagy alig tudatosak, a beszélgetés során azonban felszínre kerülnek. A kliens közvetlen reflexió segítségével önmagára vonatkozóan új ismeretekhez jut. 

A lelki zavarok nagy része ugyanis abból fakad, hogy az egyén (élettörténete, szocializációja során) önmagáról hamis képet alkot, így önértékelése és környezetének róla alkotott képe ellentmondásba kerül. Az önmagunkról alkotott kép, az önkép gazdagítása, hitelességének javítása e lelki zavarok megszüntetését eredményezheti.

A visszatükröző tevékenység azért is eredményes, mert a segítő képes a segítettet feltétel nélkül elfogadni, szeretni és ezt érzékeltetni. Az az élmény, hogy elfogadnak, bármit előhozhatok magamról, még a legszégyenletesebb, legfájdalmasabb dolgot is, mert nem kell attól tartanom, hogy a másik odafordulása ettől megváltozik – egyedülálló és biztonságot nyújtó tapasztalat, amelyben a személy fejlődése, növekedése optimális feltételek között mehet végbe.

A segítő kapcsolat abban különbözik az ember-közi kapcsolatoktól, hogy itt a személy növekedésének optimális feltételeit igyekszünk megteremteni.

Forrás: Dr. Tringer László: A gyógyító beszélgetés